-Rendben fiúk, irány a tesco, fel kell tölteni a készleteinket. - Szólt Davidrider
Mindenki visszaszállt a saját járgányába, és a konvoj az áruház irányába vette útját. Lementek az Ady Endre utcán egészen a lámpákig, onnan pedig ráfordultak a négysávosra. Odaértek a tesco fedett garázsához, ekkor Blase leszólt a többieknek, - Ezt ti is láttátok? Valaki kinézett az egyik felső ablakon! – Hmmm, én észrevettem egy sötét árnyat, de azt hittem hogy egy függönyt lenget a huzat. mondta Johnny, - Lehet, elég rossz már a szemem, válaszolt Blase – pedig anyukám mindig mondta hogy túl sokat ülök a monitor előtt. Bárcsak többet hallgattam volna rá. – mélázott halkan.
Az egyes golf beállt az oldalsó bejárat elé, ahol a biciklitárolók vannak. Sok bicikli állt benne, lelakatolva, egyet kivéve mind fel volt döntve, mintha egy lökéshullám lökte volna fel őket, mint a dominókat.  A sor elején egy grafitszürke Specialized Hardrock Comp állt, a hátsó fék felé egy Red Bull dobozból kivágott rendszám volt csavarozva. Johnny meg is jegyezte magában, minden bizonnyal nemrég érkezhetett a gazdája, jobb lesz vigyázni, de nem akarta felesleges információval terhelni a többieket, inkább csak annyit mondott – Legyünk óvatosak fiúk, ki tudja hogy kik vagy mik vannak odabent. - A többiek egyetértően bólogattak. – Mondta Davidrider. –Kuss –Szólt vissza Johnny. ZT és Viktor a kocsinál maradtak, kezelni az informatikai egységet, és vigyázni a járművekre.

OK, Induljunk! Mondta Blase, és az elszánt csapat elindult. Ahogy mentek az ajtó felé, lassított felvételben, egymás mellett, már-már akciófilmbe illő látványt nyújtottak. A fegyverek olaja összekente a karjaikat, Blase homlokán egy fekete kendő volt hátrakötve, Johnny aviator stílusú napszemüvegben, Davidrider pedig favágóingben feszített.
És ilyen keményen mentek volna tovább, ha a fotocellás ajtó kinyílt volna.
-Hoppá, a fenébe, én úgy megszoktam hogy magától nyílik, hogy megyünk be Johnny? Kérdezte Blase, és Johnnyval nekiálltak tanácskozni az ajtó egyik sarkánál.
Eközben Davidrider visszament a GUC-hoz.
-Talán a fotocellás egységet kellene megbuherálni, gondoltam erre és hoztam egy készüléket amivel viszonylag egyszerűen át lehet venni az irányítást a rendszere felett. –Válaszolt Johnny
-Nem,nem, látod az a dobozt lent a sarokban? –mondta Blase – Azt kell szétszedni, és ott tudjuk rákötni az egyik autó akkumlátorára az ajtót mozgató motorok egyikét.

Ekkor egy fejsze csapódott bele a jobb oldali ajtóba, ami hatalmas csörömpöléssel darabjaira hullott szét. A fejsze nyelét Davidrider fogta, aki ezután széles vigyorral nézett a két mérnökinformatikus felé. – Bocs srácok, ezt nem hagyhattam ki, rajta van a bakancslistámon. –Próbálta igazolni barbár tettét a gépészmérnök.

-Rendben David, szólt Johnny, de legközelebb ne magánakciózzál, főleg ne ekkora lármával.
-Ebben igazad van, legközelebb szólok.

Behatoltak az épületbe, egymást fedezve mentek fel a lépcsőn, extra körültekintéssel. A Vecsési savanyúságos bódé mellett guggoltak le, viszonylag takarásban, nehogy könnyű célpontot nyújtsanak egy esetleges ellenségnek.

Ekkor Davidrider szólalt meg,
-Johnny be fogom törni ezt a kirakatot! Mielőtt azonban Johnny leállíthatta volna, a ridernek már lódult  a fejsze a kezében, és az üveg hatalmas reccsenéssel betört.
-MIT MONDTAM AZ ELŐBB?? Mordult rá Johnny.
-Én szóltam. - és David egykedvűen ette a savanyúsággal töltött paprikát. A többiek rosszallóan néztek rá.
-Most mi vaaan? Szeretem.
Nem gondolod, hogy a tegnapi sztori után, most kekszen és kólán kéne élned egy darabig? – Mondta Johnny
-Hmm, lehet hogy igazad van, válaszolt David, és visszadobta a félkilós kiszerelésű immár üres zacskót a pult mögé.