A történetben csúnya szavak hangzanak el. A szereplők kitalált alakok. Bármilyen egyezés a valósággal a véletlen műve.

Gyertek le! – kiáltotta Blase – Nézzük meg mi a szar ez!

Mindhárman a tetem felé kezdtek orientálódni, majd 47 másodperc elteltével találkoztak a helyszínen. A dög a hátán feküdt, hat lába az ég felé, összegöbörcsösödve, pont mint egy döglött rovar esetén, csakhogy ez négyszázszor akkora volt és a teste szarrá volt lőve, így hiányoztak belőle bizonyos darabok, melyek az udvar különböző pontjain hevertek. Az egész udvart sárga dzsuva borította, a holttestből pedig patakokban folyt a nedv.

- Fúúj! – fintorgott Davidrider. – Ez rohadt undorító.

- Ez pont úgy néz ki mint egy óriási Facehugger… - közölte Johny.

- Miii? Dehogyiiis. Inkább úgy mint egy Predalien. – így Blase.

Ekkor mindketten elmondhatatlanul lassú fejmozgással egymás felé kezdtek fordulni, és mikor találkozott a tekintetük, hatalmas röhögésben törtek ki.

- Rúgjuk már át a másik oldalára. – szólt Blase és egy határozott mozdulattal 180 fokot gurított rajta.

- Nézzétek már! – a tarkójára mutatott, melyre a következő felirat volt tetoválva:

mod(length(trim(leading(concat(lower(conv(version()*(true+pi()),

pi()*pi(),pow(pi(),pi()))),lower(conv(pi()*pi()*pi()-pi()-pi(),pi()*pi(),

pow(pi(),pi()))),lower(conv(pi()*version(),pi()*pi(),pow(pi(),pi()))),

conv(version()*(true+pi()),pi()*pi(),pow(pi(),pi())),lower(conv(pi()*pi()*pi(

)-pi()-pi(),pi()*pi(),pow(pi(),pi()))),lower(conv(pi()*version(),pi()*pi(),

pow(pi(),pi()))),lower(conv(ceil(pi()*version(polgar))+true,pi()*pi(),pow(pi(),

pi()))),lower(conv(ceil((pi()+ceil(pi()))*pi()),pi()*pi(),pow(pi(),pi()))),

lower(conv(ceil(pi())*ceil(pi()+pi()),pi()*pi(),pow(pi(),pi()))),

conv(ceil(pi()*version()),pi()*pi(),pow(pi(),pi())),lower(conv(ceil(pi()*pi()

+pi()),pi()*pi(),pow(pi(),pi()))),lower(conv(ceil(version()*version()),pi()*pi

(),pow(pi(),pi()))),lower(conv(ceil(pi()*pi()+pi()),pi()*pi(),pow(pi(),pi())))))

from(pass))),length(pass)))

- Ez meg mi a lófasz? – kérdezte döbbenten Davidrider.

- Nem tudom, de biztos nem a Hitman. – mondta Blase.

Ekkor Johny hirtelen náci karlendítések közepette a következőket kezdte fennhangon mondani.

- Ripley vagyok, a Nostromo utol…

- Kussolj Hermione.

Társai elképedve bámulták a jelenetet. Aztán Johny újra megszólalt.

- Jól van hagyjuk a francba. Mindjárt dél van, ennünk kéne valamit mert rohadt éhes vagyok. Aztán ha jól laktunk nézzük meg mi az az űrhajó a hátsó kertben.

Javaslatával a többiek is egyet értettek. Bementek a házba, azon belül is a konyhába. Davidrider, a házigazda gyorsan összedobta az ebédet, ami kekszből és ketchupból állt, majd tálalta. Miközben töltötte ki a Cockta típusú szénsavas üdítőitalt a többieknek, Johny elővette a Samsung Galaxy S2 típusú okos mobiltelefonját.

- Tegnap azelőtt töltöttem fel, hogy reggel elindultam az Ossziánhoz mert valami furcsa klattyogó hangot adott a váltóm. Pár napig bírja, de ha lemerül akkor vége mindennek mert nincs áram és nálatok sincs mobil.

Ezután újra mesélni kezdett.

- Egyszer volt egy macskám de megsérült és el kellett vinni a kórházba, megműteni. A műtőasztalon annyira vergődött, hogy leesett róla. A földön még nyervákolt, mikor is egy asszisztens berúgta őt egy vizelet tócsába, amitől annyira megijedt, hogy kiengedte a béltartalmát. Az orvos próbálta felvenni, de amikor rá is került az exkrementumból, dühében odavágta a falhoz amit már nem élt túl.

- Te, ez miért idézget folyton TV műsorokból? – súgta Blase Davidridernek.

- Lövésem sincs.

- Na menjünk, vizsgáljuk meg azt a valamit az udvaron. – utasította Johny.

Hátramentek a lezuhant űrhajó roncsaihoz. Pontosan úgy nézett ki, ahogy azt az emberek el szokták képzelni és a filmekben is van, a mérete pedig akkora, hogy bőven elfért a kertben. Mikor közelebb mentek hozzá, olyasmit éreztek, mintha átléptek volna egy láthatatlan burkon és egy másik dimenzióba kerültek volna, ezen kívül azonban minden változatlan volt.

- Ti is éreztétek? – kérdezte Davidrider.

- Vegye le a gyűrűt, Frodó Úr! – kiabálta lassított tempóban Johny.

- ÚRISTEN, nézzétek – mutatott kiáltva egy galambra Blase.

Az űrhajó mellé ugyanis épp most csapódott be egy galamb és elképesztő változáson esett át rövid idő alatt. A tollai fehérré kezdtek válni, majd kihullottak. A szeme fátyolossá vált. Ezután az egész madár kiterült és elpusztult, majd rövid időn belül bomlásnak indult, végül pár másodperc múlva már csak a csontváza maradt.

- Te jó ég, lépjünk hátrébb! – üvöltötte Blase.

Kiléptek a roncs közvetlen körzetéből, majd Blase megkérte Johnyt, nézze meg az időt a telefonján. 19:10-et mutatott.

- De hát ez hogy lehet? Körülbelül fél egykor jöttünk ide.

- Úgy látszik az űrhajó közvetlen környezetében sokkal gyorsabban telik az idő. Menjünk vissza még egyszer.

Újra odaléptek, most már úgy, hogy Johny folyamatosan nézte az időt. A percek valóban úgy pörögtek mintha tizedmásodpercek lennének. Gyorsan kijöttek. Az óra ekkor már 21:56-ot mutatott.

- Ú, a Pepéék azt mondták, este tízkor jelentkeznek a CB rádión. Gyorsan menjünk. – szólt Davidrider.

Bementek, megkeresték az adóvevőt, beállították a megbeszélt ötös csatornára és vártak. Pár percen belül nagy sistergés vette kezdetét, majd beleszólt Pepe.

- Brékó, brékó.

- Haló. – válaszolt Davidrider.

- Hello Davidrider, na mi a helyzet arrafelé, hol vagytok?

- Mi még itt vagyunk a Davidrider lakban, nem mentünk sehova. Van itt elég sok durva dolog. És Kádártán mi a helyzet?

- Itt nincs semmi, minden a normális kerékvágásban megy. Úgy tűnik csak Füreden van apokalipszis.

- Képzeljétek, találtunk egy űrhajó…..SHSHSSHSHSHSSHSHKHRHSSSFH

- Na mi van ezzel a szarral……KKHHHSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.

Hosszú sistergés után egy ismeretlen hang szólt bele, de nem lehetett érteni mit mond. Ezek után az adóvevő aznap már nem szólalt meg.

- Na hát ez fasza. – mondta Blase. – Nem elég hogy itt utazgatunk az időben, még ez a fos is elromlik. Inkább menjünk aludni, aztán reggel kitalálunk valamit, de előtte szereljük fel a védelmi rendszert.

A tetőtéri ablakokra és a szétlőtt résekre további fegyvereket helyeztek, továbbá mozgásérzékelő és riasztó rendszereket helyeztek el.

Mivel a tetőtéri szobák szét lettek lőve, kénytelenek voltak a földszinti szobában berendezkedni. Miután mindhárman nyugovóra tértek, Johny azon gondolkozott, hogy az űrhajónál míg a galamb egész élete végigpörgött, ez náluk csak pár óra leforgását jelentette. Davidrider azon agyalt, mikor induljanak el a város felé és keressék meg a maradék I, U és M betűket. Blase-nak pedig félálomban megint bevillant a gondolataiba egy vörös hajú srác. Végül mind elaludtak, teljes csend honolt, a távolból viszont továbbra is beszűrődött egy babetta hangja…

Éjfél körül járhatott. Johny nagyon éberen aludt és egyből meghallotta, amint egy autó közeledik az Arácsi úton. Feltehetően egyes sebességi fokozatban közlekedett, padlógázzal.

- Ébredjetek, jön valaki.

Pár pillanat múlva a riasztó rendszer is jelzett. Az autó bekanyarodott a kukáknál lendületbúl felborítva azokat, majd kisebb csattanással leparkolt a GUC mögött minusz tíz centimterre. A srácok felrohantak a másodikra, hogy lássák ki az. Menet közben Blase az egyik szoba résnyire nyitott ajtajában mintha egy szempárt látott volna megvillanni, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget – agya fel sem fogta igazán - hanem futott tovább felfelé a lépcsőn. Egy Twingo volt. Ketten ültek benne. Az anyósülésen ülő fickó előtt hatalmas műszaki berendezések voltak, a tetőn pedig antennák tömkelege sorakozott. Egy beépített megafonon keresztül a következő üzentet közölték.

- NE LŐJETEK!

Mindhárman lefutottak, majd ki az udvarra. A Twingoból ZT és Bagesz szálltak ki.

- Hellooo, hogy találtatok ide? – üdvözölte őket Johny.

- Lehallgattam a CB rádió beszélgetéseteket, és abban említettétek, hogy itt vagytok. – mondta Bagesz.

- Örülünk, Vincent? – szólt közbe Johny.

- Ennek meg mi baja? – kérdezte Bagesz.

- Nem tudjuk, bekattant.

- És milyen hírekkel tudtok szolgálni, mi a helyzet arrafelé? – kérdezte Davidrider.

Abban a pillanatban, amikor ZT elkezdett volna válaszolni, egy ismerős dallam szólalt meg.

Egy-két-há
Kurva anyád
Négy-öt-hat
Szopd le a faszt
Hét, nyolc, kilenc, tíz
Nyeljél gecit, vagy négy-öt decit

Johny csengőhangja volt az.

A következő rész:

//va-clan-aox.gportal.hu/gindex.php?pg=2165475&nid=6392773