A GUC lassan elgurult az �res Ar�csi utc�n. A v�ros tompa, f�radt csendj�t csak a motor b�mb�l�se t�rte meg. Az utca l�mp�i s�t�tek voltak; az ablakok �resek. A s�rga bet�k tov�bbra is ott vil�g�tottak a falakon, mint rossz vicc egyik �lland� bet�tdala.

Amikor meg�rkeztek a SPAR parkol�j�ba, valami nem stimmelt: a bej�rat f�lig kit�mve — polcok borulva, �ruk sz�tt�pve, a hangsz�r�b�l �ppen egy ideges zenemix karakteres dobg�pe sz�lt. Senki nem volt bent. A pultn�l egy �rufelt�lt� k�ny�ke hevert mozdulatlanul, mellette egy sz�tszakadt karton narancs.

„Maradjatok a kocsin�l” — mondta Blase, de senki sem hallgatott r�. A h�romf�s beszerz�csapat (Davidrider, Johnny �s M�) �vatosan l�pett be.

A h�t�szekr�nyek ajtaja csikorogva t�rult ki — bel�l semmi hideg. A p�nzt�r fel�l halk, recseg� zaj: mint egy CB besz�lget�s, de t�volr�l. Davidrider el�renyomult, Johnny meg a polcsorok k�z�tt kutatott �lelem ut�n. M� a kamer�val mindent felvett; az utca �res, ennek k�s�bb lesz jelent�s�ge.

A rakt�r m�g�l valami mocorgott — nem emberi l�ptek, hanem valami, ami a f�ld�n vonszolta mag�t. Egy hossz�, f�mszer� test cs�szott ki a raklapok k�z�l, majd gyors mozdulattal elt�nt a tejespult mellett. A leveg� hirtelen h�v�sebb lett, a f�nypor vibr�lni kezdett.

„Takarodjatok ki!” — ord�totta Johnny. De ekkor, a bej�rat fel� menet, a polcsorok m�g�l egy alak l�k�d�tt el�: Zsolt. V�ll�n egy furcsa, s�rga folt �gett, arca kicsit �resen b�mult.

„Hol az aut�m?” — k�rdezte, mintha f�l�lomban lenne. M� fogta Zsoltot, �s pr�b�lta stabiliz�lni. De Johnny szeme megakadt a falon: �j s�rga fest�k, friss ecsetvon�sokkal — most m�r nem csak bet�k: egy szimb�lum form�l�dott. H�K�CS… �s alatta egy horpad�s, mintha egy k�r belev�s�d�tt volna a betonba.

A bej�ratn�l hirtelen csattan�s, �s valami sziszeg� hang has�tott be. A polcok mozg�sa megtorpant, a l�gk�r megfesz�lt. A CB r�di�, amit Davidrider v�ll�ra akasztottak, egyszerre pattant fel: egy zajos, torz hang j�tt �t, majd egy r�vid sz�: „Vissza…”

A csapat futni kezdett. A GUC-hoz �rve a kocsit m�r k�rbelengte a balj�s f�stszag. Nem volt id� habozni: bepakolt�k a legfontosabb konzervet, M� felkapta a kamer�t, Blase begy�jtotta a Gatlingot — �s m�r indultak is.

A terv egyszer� volt: menjenek vissza a n�ph�zn�l l�v� ad�hoz, vegyenek fel t�bb t�l�l�t, �s der�ts�k ki, mi az a H�K�CSIUM, �s mi k�ze az �rhaj�hoz. A GUC pedig — az �j, t�l�l�kre szabott p�nc�lzat�val — mint egy v�r�s harci csiga csapott bele az �jszak�ba.

Ahogy elhagyt�k a v�rost, a t�volb�l f�nyek gy�ltak: nem rend�rs�gi, nem t�zolt�i. Furcsa, testetlen f�nys�vok h�z�dtak a h�zak felett. A r�di� �jra kattogott — �s ez�ttal egy�rtelm�en hallatszott a sz�: „GY�JT�PONT — NAGYMEZ�.” A hang idegen, sztere�, mintha t�bb forr�sb�l egyszerre j�tt volna.

„Nagymez�” — mondta Johnny, �s meg�rezte, hogy az adrenalin mellett valami m�s is fortyog benne. K�v�ncsis�g. F�lelem. Egyfajta csib�sz �r�m is, hogy v�gre t�rt�nik valami, ami�rt �rdemes harapni.

A csapat hallgatott, majd egyet�rt�en b�lintottak. Visszakanyarodtak a f��tra, �s a GUC orr�ba �lltak. Nem tudt�k, mi v�r ott. De azt igen: a v�ros jelei nem v�letlenek voltak, �s az �rhaj� roncs�nak kering�se valami m�rgez�, gyors�t� t�rt hozott l�tre. Most m�r nem csak t�l�lni akartak — v�laszt kellett tal�lniuk.

A k�vetkez� l�p�s: a Nagymez� felder�t�se, a s�rga bet�k eredet�nek megkeres�se, �s az, hogy kinek �ll �rdek�ben a v�ros lass�, szisztematikus megjel�l�se. Az �jszaka s�r� volt, a GUC f�nyei villogtak, �s a r�di�b�l t�voli, torz dal szakadt el� — mintha valaki a t�lvil�gr�l k�ldene postai k�peslapot.

A kaland folytat�dik. Johnny pedig, ahogy mindig, �pp annyira r�m�lt, hogy �lvezze.

A GUC d�b�rg�tt, a motor sz�v�ss�ga alatt a v�ros h�zai elcs�sztak jobbra-balra — mintha valaki egy �ri�si, koszos k�z vakargatta volna a perem�ket. A Nagymez�h�z vezet� �t k�ts�gbeejt�en kihalt volt; a s�rga bet�k egyre s�r�bben bukkantak fel a ker�t�seken, fakock�kon, t�zif�s hord�kon: H, �, K, �, C, S, I, U, M — id�nk�nt �sszekeveredve, m�skor kett� egyszerre, mint egy rossz titkos�r�s.

„Ha ez valami cult, az h�ly�bb, mint Zsolt konditerme” — morogta Johnny. Davidrider odapillantott, arca s�t�tben koncentr�lt volt.

A Nagymez�re �rve nem t�nt �gy, mintha itt valaha is b�ke lett volna: a r�t k�zep�n t�nkrevert s�trak, egy felford�tott sz�npad, rajta egy f�l �g� banner — alatta pedig tucatnyi �js�gpap�rba csomagolt, �sszefirk�lt feljegyz�s. A leveg� vibr�lt; a f�ben apr�, f�nyes pettyek ragyogtak, mintha ez�stpor hullott volna ide. A csapat meg�llt.

A r�di� recsegett — egy ismeretlen hang, t�redezett, de �rthet�: „—…GY�JT�PONT… NEM MENJETEK BE… VESZ�LY…” azt�n statikus. A hirtelen csendben a mez� szinte l�legzett.

A h�v�s sz�l felkapta a pap�rlapokat, egy pap�r sark�n pedig egy firk�lm�nyt pillantottak meg: H�K�CSIUM — alatta k�rbe rajzolva egy ny�l, ami a f�k fel� mutatott. A f�k m�g�tt halv�ny, k�kes f�ny derengett.

„Van rajta valami elrendez�s” — mondta Davidrider. „Mintha pontokat jel�lne. T�rk�p.”

„Vagy egy �temterv a v�rosnak” — v�gott vissza Johnny. „’Els� l�p�s: jel�ld a h�zat. M�sodik: gyors�tsd fel az id�t. Harmadik: gy�jtsd be a piacot.’”

A f�k k�z� l�pve a leveg� megint megv�ltozott: nehezebb lett, mintha valami lass�tan� a mozg�sukat. A GUC reflektorai r�villantak egy kicsiny, f�ldalatti lej�r�ra. Mellette egy rozoga padon kitapinthat�an friss l�bnyomok.

„Ez nem emberi l�bnyom” — suttogta Blase, �s lehajolt. A talpon t�bb kis bar�zda volt, mint egy fogasker�k perem�n.

„Akkor idegen. Remek.” Johnny vigyor helyett most ink�bb fesz�lts�get mutatott. „Menj�nk le.”

A lej�r� s�t�t volt, de a CB-k�zik�nyv szerint b�rmi, ami f�lrediagnosztiz�l, ott t�rolhat�. Lassan ereszkedtek le. A leveg� h�v�sebb lett, �s valami f�mes, �desk�s illat csapta meg orrukat — a galamb-permethez hasonl�, csak m�rgez�bb.

A f�ld alatt egy szerel�csarnokra eml�keztet� t�r ny�lt. Falain kivet�t�sek: mozg� bet�k, ragyog� H�K�CSIUM, pulz�l� k�r�k. A t�r k�zep�n egy f�lig lebontott, f�nyl� szerkezet fek�dt — mintha r�szben �rhaj�b�l, r�szben k�v�f�z�b�l �p�lt volna. Mellette, egy asztalon, jegyzetek: k�pletek, t�rk�pek, �s egy sor n�v — k�zt�k M�t�� �s W. A.-�.

„M�t�!” — t�rt ki Johnnyb�l. Az eml�k, ahogy a tan�r egyszer k�s�rletezett iskolai demonstr�ci�s anyagokkal, a h�tt�rben hunyorg� neonokkal — most mind �rtelmet nyert. De hogy volt M�t� a list�n? Voltak-e kapcsolatai az �rhaj�val?

A jegyzetek k�z�tt egy feljegyz�s ragyogott z�lddel: „H�K�CSIUM = Holografikus �zon-kataliz�lt �llapotbeli Csomagol�-… (unfinished)” — a sor t�bbi r�sze elmos�dott, mintha id�n �t roncsolt�k volna.

„Ez valami technol�gia” — d�nny�gte Blase. „Id�-megbillent� cucc? Gyors�t/lass�t, jel�l, azt�n elsz�v mindent? Ez�rt t�nnek el az emberek — vagy az�rt gy�jtik �ket.”

Hirtelen �szrevett�k a kivet�t�seken mozg� alakokat: r�gi arck�pszer� form�ci�k villantak fel — Johnny h�ta m�g�tt a n�v: WERNER SUNDERMANN. Majd a k�p eltorzult, �s egy gyermekrajz-f�le figura mosolygott r�juk: M�t�.

„Mi a francot csin�ltatok?” — sziszegte Davidrider. Egy�tt �rtett�k: M�t� kezdetben csak j�tszott vele. A k�v�ncsis�g — a t�rv�nyes tan�ri hobbik �s a k�s�rletek — elszabadultak.

A szerkezet k�z�tt egy padl�ra vetett f�nyf�gg�ny m�g�l halk, rekedt hang sz�lt: „—ne menjetek k�zelebb.” A hang ismer�s volt; egyszerre meleg �s �res. „Seg�teni akarok” — folytatta, majd a sz� elhalt. A hang digit�lis torzul�sa, mint aki t�bbsz�r visszahallgatott egy �zenetet.

K�rben�ztek, �s a padl� egyik r�sz�n egy apr�, f�ml�da fek�dt. Johnny t�rdre ereszkedett, �s kinyitotta. Benne egy r�gi, rozsd�s kulcs �s egy b�rk�t�s� napl�. A napl� utols� bejegyz�se �gy sz�lt, hull�mos bet�kkel:

„…AZ ID� NEM A MI�NK. HA H�K�CSIUMOT HASZN�LOD, BEKELLETT SZ�MOLNOD A K�VETKEZM�NYEKKEL. M�T�… SZEMBESZ�LLT VELE. MOST MI VAGYUNK A K�RFON. — W.A.”

A t�r ajtaja nyikorogva kit�rult. Egy �rny�k l�pett el� — nem emberi; ink�bb az ar�nyai voltak fur�k, v�kony karok, �tl�tsz�, k�t�tt szer� b�r. Meg�llt, �s egy halk, mechanikus dallamot s�polt — mintha egy idegen �raszerkezet k�sz�nne be.

Blase azonnal c�lozni kezdett, Johnny el�r�ntotta a ny�lpusk�t. A l�ny lassan emelte a karj�t: a tenyer�n egy kis, s�rga fest�kspricc �gett. Ujjai k�z�tt egy pap�rdarab — a s�rga bet�k egyik�hez hasonl� jel.

A l�ny nem t�madt. A gondolat, amit a fej�kbe k�ld�tt, egyszerre volt k�pekb�l �s szavakb�l: „…GY�JTS�NK IDEJE… TISZT�T�S… GY�GY�T�S… �JRAIND�T�S…”

Johnny �szt�n�sen h�trah�k�l. „Gy�gy�t�s?” — motyogta. „�jraind�t�s? Milyen faszs�g ez?”

Davidrider lenyomta a r�di�t, �s halkan mondta: „Lehet, hogy nem teljesen gonoszak. Lehet, hogy a saj�t logik�juk szerint cselekszenek. De ha az id�nkkel j�tszanak, nem �r r�juk senki.”

A l�ny egy kiny�jtott, v�kony cs�pot eresztett le — azon egy kis sziluett mozgott: egy emberi baba-szer� figura, mintha a gy�jt�s m�r r�gen elkezd�d�tt volna. A cs�p lezuhant a f�ldre, �s a figura egyszer�en elt�nt: visszavonult a szerkezetbe, halkan, mint aki beolvad egy g�pbe.

Johnny ekkor meg�rtette a rettenetet: nem testeket gy�jt�ttek csup�n. Nem csak h�sokat. Id�ket, pillanatokat. �leteket daraboltak fel, hogy �j „dolgokat” k�pezzenek bel�l�k.

„Mi a teend�?” — k�rdezte Blase.

Davidrider v�gign�zett a csapaton: f�radtak, idegesek, m�gis elt�k�ltek. „Megszak�tjuk a l�ncot. Megkeress�k a magot. Leromboljuk a szerkezetet.”

„�s ha az id� bezuhan?” — morogta Johnny.

„Akkor bezuhan. De jobb, mint az, hogy lassan fogyunk el, mint gyerty�k.”

A csapat visszavonult a felsz�nre, kulcsot, napl�t �s az id�m�r�t magukkal v�ve. A l�nyek nem pr�b�lt�k megakad�lyozni �ket: ink�bb figyeltek, mint aki tudja, hogy most d�ntik el — emberi logika vagy idegen program?

A felsz�nen a hajnal k�zeledett. A GUC motorja �letre kelt, �s a mez�t elhagyva mind tudt�k: a v�ros m�g tele van jelekkel, de most m�r tudj�k, hogy ezek m�g�tt terv van.

„Vissza kell szerezn�nk W. A. napl�j�nak t�bbi r�sz�t” — mondta Davidrider. „Azt�n felkutatjuk a k�zpontot.”

Johnny kin�zett a sz�lv�d�n, �s a v�ros halv�nyan vil�g�t�, s�rga bet�i valami furcsa elsz�nts�got �bresztettek benne. Nem csak t�l�lni akart — be akarta fejezni ezt a j�tszm�t.